Káosz a szobában – Szükség van rám?

Kezdetben a facilitátor elmagyarázza a feladatot: a résztvevőknek külső instrukció és megbeszélés nélkül kell együtt dolgozniuk, szavak nélküli kommunikációs rendszert működtetve, egymás megfigyelésével és felelősség átadásával.

Első szint: egy megállás - minden megáll, vagyis vagy mindenki mozog, vagy senki sem. A résztvevők körbejárják a termet. Nem körben, hanem mindenki a maga tempójában, bármilyen irányban, bármilyen formában. Bárki dönthet úgy, hogy megáll (mozgás közben lefagy). Ilyenkor viszont a többieknek is meg kell fagyniuk! Egymás megfigyelésével észre kell venniük, mi történik, és át kell venniük a fagyást. Ha mindenki egy helyben áll, akkor valaki dönti el, hogy elindul-e, újra költözik, és a többiek is. Valaki megint lefagy – mindenki lefagy. Valaki mozog – mindenki mozog. Ha működik a rendszer, lehet játszani az idővel (hosszabb-rövidebb kimerevítésekkel), a dinamikával.

Második szint: A feladat egyszerű: annyi ember mozoghat (1, 2, 3, 10…. ), amennyit a segítő megmutat. A résztvevők körbejárják a termet. Nem körben, hanem mindenki a maga tempójában, bármilyen irányban, bármilyen formában. A segítő mutat egy számot (pl. 1), ekkor egy ember mozdulhat, a többieknek le kell fagyniuk - de aki költözik, az nem tudja megbeszélni, alkalmazkodni kell egymás döntéseihez. Ha mindenki megfagy, és senki sem mozdul, akkor valaki elviszi. Ha többen maradnak mozgásban, észre kell venniük, hogy nincs rájuk szükség. A gyakorlat folytatódik, a foglalkozásvezető felváltva mutatja, hányat kell mozogni (ezt lehet fagyásból vagy mozgásból is kezdeni).

Harmadik szint: a csoport körben áll. A segítő számokat mutat. Annyi ember legyen a körben, amennyit ő mutat. Ezt nehéz pontosan elérni, és nem várható el, hogy mindig sikerüljön. Fontos: Ha valaki belépett a körbe, nem léphet vissza. Ha nem sikerül eltalálni a számot, akkor nincs gond, lehet újra próbálkozni, megengedett.